John Nash dokumentumok
A Bata-leszármazottak közül John Nash – Jan A. Bata unokája – jelentkezett a szoborállítás hírére. Alapos ismerője Jan A. Bata tevékenységének, kutatta, feldolgozta, nyilvánosság elé tárta nagyapja, Jan Antonin Bata életművét. Az általa felkutatott, rendszerezett dokumentumok egy részét honlapunk számára is hozzáférhetővé tette. Ezek betekintést adnak a nagy formátumú, sikeresen tevékenykedő cipőgyáros életének sokszínűségébe.
A dokumentumok nem magyar nyelvűek, egy részüket el tudtuk látni magyar nyelvű magyarázatokkal, fordításokkal. Áttekintésük során egy nagy formátumú, széles látókörű, rendkívül sokirányú érdeklődést tanúsító, sodró lendületű, sikeres – mégis tragikus sorsú ember képe tűnhet elő.
Élete, sikerei teljében nem volt mentes vádaskodásoktól, támadásoktól, a náci és kommunista ideológusok, politikusok vádjaitól. Elmondható: tragédiája, hogy rossz korban született: mindkét szemben álló fél megvádolta, feketelistára tette. Ma már tisztázták a politikai indíttatású vádak alól, családja mindent megtett ennek érdekében: John Nash dokumentumai erről is tanúskodnak. Jan A. Bata életműve önmagáért beszél.
(E témához kívánkozó, fontos tartalma miatt két magyar nyelvű újságcikket is ide helyeztünk, 2007-ből!)
Különös, hogy a nagyüzemi, futószalag-rendszerű cipőgyártást meghonosító cipőgyárosra – manapság Európában, s talán szerte a világban – elsősorban, mint nagy hatású városépítőre tekintenek, akinek életművét (az Európában többségében már bezárt cipőgyárak mellett és helyett) az általa alapított lakótelepek, városrészek, városok adják, világszerte. Erről a Bata-linkek alatt több anyag megtalálható.
Hazánkban Jan A. Batára, mint a hazai nagyipari cipőgyártás, cipőipari kultúra megteremtőjére tekintenek. Mi, itt Martfűn, városunk megalapítójaként is tisztelhetjük. Büszkék lehetünk rá.
1. sz. dokumentum – John Nash – Jan Antonin Bata élete
Rövid összegzés Antonin Bata életéről
Jan Bata először 1909 őszén kezdett el dolgozni Tomás Bata-val. 1917-től Tomás Bata haláláig az irányítási és a szervezési osztályt irányítja. Kb. egy évvel Tomás halála előtt egy eladási szerződés jött létre Jan és a bátyja között, annak üzletrészének megvásárlására. Kb. 2 évig tartott, míg a szerződést teljesítették. A nagy gazdasági világválság idején sok vállalat tönkrement.
Tomás Bata volt Jan Bata legidősebb féltestvére és bátyja és gyámja. Jan anyja, Ludmilla sokáig küzdött az ellen, hogy Tomás elvigye a fiait Zlinbe. Tomás megígérte, hogy iparosokat farag belőlük, akik az éhező népesség megmentői lesznek. Jan 1909-ben kerül Zlinbe, ahol az 5. osztályban folytatta tanulmányait. Esténként és hétvégenként a gyárban dolgozott rész munka időben, elsajátítva a cipőgyártás minden aspektusát.
1912 – Jan Bata, 14 évesen, teljes munkaidőben dolgozik a gyár adminisztratív osztályán. Miután kitanulta ezt, inasként kellett dolgoznia Karel Chud, a gyár fő tervezője és cipőkészítője mellett. Ekkor a gyárnak 230 alkalmazottja volt. 1912 elején elkezdik toborozni a gyár fő igazgatóit, Frank Kraus volt az első, aki a cég nemzetközi fejlődését elindította.
1914 – A háború kirobbanása után a gyár legtöbb dolgozóját aktív szolgálatra behívták az Osztrák – Magyar Monarchia seregébe. Jan, aki ekkor 16 éves, volt az egyetlen ember, aki értett a Mc Kay tűzőgéphez kezeléséhez és volt az, aki közel fél tucat embert tanított be a tűzőgép használatára. Ő tervezett, szerelt, irányított, hárította el a hibákat és tömte be a hiányzó lyukakat azokon a területen, ahol hiány keletkezett.
Tomás merev tekintélyelvű volt és nem tűrt ellentmondást a vezetésben, ami elég gyakran vezetett összeütközésekhez a vezetésben, míg nem az ő elképzelései alapján alakultak a dolgok. Jan és Tomás között nagy szakadék volt. Ő szinte mindent megkérdőjelezett, míg bátyjai mindent feltétel nélkül elfogadtak . Jan ilyen jellegű szemben állása vezetett oda, amit ma Bata Rendszernek neveznek. Sokan voltak a gyárban, de a végén mégis csak két ember maradt, aki a döntéseket meghozta: Tomás és Jan.
1917 – Tomás ekkor gondolta először, hogy Jan lesz az utóda
1919 – Jan-t az USA-ba küldték, hogy alapítson egy cipőgyárat Lynn-ben, Massachusetts-ben. 1920-ra a 22 éves Jan volt felelős az első nemzetközi Bata cipőgyár irányításáért. A cég felállítása Tomás szigorú irányítása alatt történt. A gyár alapításának két célja volt: az első, hogy Jan tanulja ki az amerikai cipőgyártást. A második, hogy ez a leányvállalat pénzügyileg támogassa az anyacéget. Az 1920-as évek nagy gazdasági válsága azzal fenyegetett, hogy mindkét gyárat be kell zárni, ezért Tomás bezáratta az amerikai üzemet, hogy megmentse a zlinit.
1922,23,24 – Jan Bata találmányai forradalmasították a céget. Létrehozta az eladási osztályt, számlakönyvet alkalmazott, és az anyag raktározási rendszer alkalmazásával csökkentette a szabász helyiségekben keletkezett hulladék mennyiségét.
1923 – A Bata cég 1800 dolgozót alkalmaz
1924 – Jan javaslatára a gyár áttért a textil cipők gyártásáról a bőr cipők gyártására Jan készített 400,000 pár bőrcipőt és eladta Berlinben, még mielőtt Tomás rájött, hogy ő készíttette.
1925 – Keresztülvitte azt az elképzelését, hogy ipari városokat kellene építeni alacsony bérleti díjakkal, a lakókat kis kertes házakban kellene elhelyezni, ezzel az azonnal befektetéssel harcolhatnak a válság ellen. 1925-ben 1000 lakás készült el.
1926 – Az országban először 120 cipőbolt volt, de Jan Bata javaslatára 18 hónapon belül ezt megnövelték több mint 1000-re.
1926 – A nagy siker kezdete. Ekkor kezdik alkalmazni a futószalagot az üzemekben. A futószalagot Zlinbe az USA-ból hozták be. Tomás először nem akarta alkalmazni, Jan hosszú vitákat folytatott Tomással míg végül engedélyezte a beszerelésüket. Csak az első sikeres alkalmazások után vált lelkessé. 1926-ra az összes Bata üzemben alkalmazták, bár eddigre már az USA-ból kitiltották.
1927 – Tomás Bata elbocsátja Jan Batát, Frank Kraust és másokat, mert azok nem akarják saját házaikat a Bata kolónián belül megépíteni. Jan távozása után a cég hatalmas veszteséget könyvelhet el 1926-ban, ezért 1927 végén Tomás Bata visszahívja Jan Batát és megteszi őt a Bata cég kutatási és gyártási osztályának a vezetőjévé.
1928 – A Bata cég 12000 embert alkalmaz és Jan Bata a Világméretű Bata Szervezet Igazgató Tanácsának a tagja
1929 – Még jóval Hitler megjelenése előtt Tomás aggódott, hogy valami történni fog. Jan azt javasolta, hogy építsenek kis üzemeket a világ különböző részein, hisz háború esetén úgy sincs egyszerre mindenhol háború. 1930-ban létrehozták az első üzemet Indiában és a következő üzemet Jugoszláviában. A raktárak számát 2000-re emelték.
1930 – Jan célba veszi az USA-t, hogy újraszervezze az eredeti 4 boltot. Ezek számát 12-re emeli. és adott szavának megfelelően. addig nem tért vissza hazájába, míg ezek a boltok nem adtak el 500 pár cipőt naponta.
1930 – Újraszervezi a gumi üzemet, ahol bevezeti a futószalagot itt is. Kidolgozta a külföldi üzemek alapításának tervét, hisz nagy nyomás nehezedett a zlini üzemre.
1931 – újfajta futószalagot fedez fel, amelyet alkalmaznak az összes üzemben 1940-re. Olyan osztályt hoz létre, amely a statisztikai adatokat alkalmazza a gyártási, építési, szállítási és egyéb költségek kiszámításánál egy új üzem létrehozásánál.
1931-32 során esti iskolákat, tanfolyamokat szerveznek, hogy felkészítsék a Bata cég alkalmazottait a külföldi munkára.
1931 – A Bata cég 21,000 embert alkalmaz
1932 – Tomás Bata halála előtt néhány hónappal kénytelen 5000 embert elbocsátani. Jan volt a fő szónok Tomás Bata temetésén 1932-ben. Jan Bata megvásárolta illetve megörökölte Tomás Bata üzleti tulajdonát. Tomás nagy örökséget hagyott egyetlen fiára és feleségére is. Jan első terve az volt, hogy visszavegyen minden elbocsátott dolgozót, ez az év végére sikerült is neki.
1932-től Jan Bata elindította tervét- ipari telepek építését a világ különböző részein: Franciaország, Hollandia, Jugoszlávia, Lengyelország, Magyarország, Anglia,Svájc, India, Szingapúr és az USA Tíz évein belül a 14,500 főt alkalmazó üzemből egy világszerte 105, 000 fős nagyüzemmé vált
1932-1941 – Bata városok, amelyeket Jan Bata emeltetett
A dokumentum 24. oldalán látható Martfű tervezett térképvázlata, TISZAFÖLDVÁR felirattal, a képaláírás felcserélve, eltévesztve!
2. sz. dokumentum – John Nash – A TIME magazinból (1933. július 24.)
Újságcikk reprodukció – TIME Magazin (1933 Július 24.)
A külföldi hírekben számolnak be a Bata Pantheonról. A cikk elején a szerző elmondja, hogy Tomás Bata milyen heroikus munkával tette Zlint Európa cipő-fővárosává, munkáját Henry Fordéhoz hasonlítja. Megemlíti, hogy egyedül csak a gyár dolgozói voltak a részvényesek, külső tagot nem engedtek be.
Egy szerződésen dolgozott, amikor a repülő baleset érte, pedig azzal a pilótával repült, aki már elrepült vele Indiába és aki először visszautasította az utat Svájcba a köd miatt. Nem sokkal az indulás után bekövetkezett az ütközés.
Egy héttel a baleset után, ugyanabban pillanatban, ahogy a baleset volt gyűlt össze a Bata gyár 25000 dolgozója, de nem azért gyászoljanak, hanem, hogy emlékezzenek. Szemben a hegyen megépült a vasbeton Pantheon, ami nem egy síremlék, hanem egy múzeum, amelyben kiállították a szerszámait inas éveiből, az első futószalagokat és végül a repülőgép roncsait, amelyben életét vesztette.
Tomás Bata nagyon szerencsés volt féltestvérével, aki átvette a vállalat vezetését és a gazdasági válság ellenére sikerült a vállalatot tovább növelnie és új üzleteket létrehozni az egész Távol-Keleten. A cikk végén még Tomás Bata fiáról esik szó, aki szintén végigjárta a kiképzés minden lépcsőfokát az iskolában és a vállalaton belül is.
3. sz. dokumentum – John Nash – Jan Antonin Bata a WCE elnöke
Jan Antonin Batát a kereskedelmi képzéseket koordináló és rendező világszervezet elnökévé választották 1936-ban. A szervezetnek 40 ország a tagja.
4. sz. dokumentum – John Nash – Jan Antonin Bata a világ cipőgyártója
Újságkivágás – Szingapúr (1937. február 10.)
Jan Batát meginterjúvolták Szingapúrban, amikor világ körüli üzleti útján ott járt 1937. 02.10.-én. Jan Bata megemlíti, hogy két ország van, ahol nem árulnak Bata cipőket: Japán és a Szovjetunió. Jan Bata úgy jelentkezett be a szállodába, mint cipész. Ő nagyon büszke erre, mert már az ükapja is cipész volt, olyan család leszármazottja, amelynek tagjai 300 éve készítenek cipőket.
Jan Bata szerint Csehszlovákia a cipővel legjobban ellátott ország, a fogyasztás folyamatosan növekszik, míg az USA-ban csökken. Jan Bata, aki hét nyelven beszél, a cikkben jelenti be, hogy Klang-ban el kezdik gyártani a gumicipőket. A világ körüli út kb 3 hónapig tartott érintve Ázsiát, Mexikót az USA néhány városát.
5. sz. dokumentum – John Nash – Az első Bata gyár az USA-ban
Újságkivágás, a dátum nem olvasható.
Az első képen Jan A. Bata feleségével, a másodikon Tomás Bata. A cikk címe: Egy 350 millió dolláros Bata Cipőgyár kezdi meg működését az USA-ban.
6. sz. dokumentum – John Nash – Ultramodern cipőgyár Belcamp-ben
Újságkivágás (1940. május)
A cikk címe: Bata Belcamp-ban – A cseh cipőgyáros, a tömeggyártás mestere, ultramodern gyárat nyit az USA-ban.
Baltimore vonzáskörzetében, Belcamp-ban hozták létre a gyárat. Nem ez volt a Bata család első amerikai tapasztalata, Tomás Bata 1904-ben járt először az USA-ban, akkor Lynn-ben, Massachusetts-ben tanulmányozta a cipőgyártást. Visszatérve hazájába kezdte el alkalmazni a futószalagot. Aztán nehéz évek következtek az első világháború majd a gazdasági világválság, de Tomás Bata egy teljesen új ötlettel megmentette a gyárat és a dolgozókat. (Lecsökkentette az árakat, és olcsó szállásokat biztosított a dolgozóknak.)
A cikk bemutatja a zlini gyár felépítését, rámutatva, hogy a gyár dolgozóinak nagy része fiatal parasztok voltak, akik a környező falvakból érkeztek és az oktatás során tanulták ki a mesterséget. A fizetés rendszerét is bemutatja, amely az egyéni teljesítménytől a részesedésig négy dolgot foglalt magába. A fizetések a Bata cégnél olyan versenyképesek voltak, hogy az angol cégekkel is felvették a versenyt.
A cég lakónegyedeket alakít ki, boltokkal, orvosi ellátással. A lakások vízzel, gázzal, elektromossággal vannak ellátva és rendszerint kert is tartozik az otthonokhoz. Az egyedülálló dolgozóknak teljesen bebútorozott munkásszállókat biztosítanak. A dolgozók 40 órás munkahéttel dolgoznak, rendelkeznek betegbiztosítással és nyugdíjjal.
7. sz. dokumentum – John Nash – Jan Antonin Bata, az európai Henry Ford
Jan Bata Európa „Cipők Henry Fordja” 20000 fős hatalmas üzemet indít az USA-ban.
8. sz. dokumentum – John Nash – Újságcikk a döntés után
Újságcikk, 1938. október 3. – Eredetiben cseh újságkivágás, angol nyelvű fordítása is
A történelem egyszer meg fogja mutatni, hogy a döntés, amit a szövetséges erők hoztak helyes volt és jogos. Ez fájdalmas, de nem ez az első fájdalma ennek a nemzetnek és valószínűleg nem is az utolsó. Most keresztúton találjuk magunkat.
A múlt körülményei megtanítottak bennünket, hogyan tilos és hogyan nem kellett volna cselekedni. Magunknak kell új utat találnunk. Négy évvel ezelőtt már átadtam az elnöknek és a kormánynak egy memorandumot és a múlt évben a könyvemben is megírtam: „Építsünk egy új államot.”
A dolgoknak el kell jutni a változásokhoz, nekünk, embereknek meg van a bátorságunk, hogy véghezvigyük ezeket a projekteket. A munka során a különböző nemzetekből érkezett emberek könnyen eljutnak a megértéshez, míg a politikában soha nem érünk el ilyen megértést. Ez megvalósítható, ha mindannyian hisszük, hogy ez a vágyunk és célunk.
Legalább biztosak lehetünk abban, hogy semmit sem hiányolunk a nap alatt, ami megakadályozna bennünket, hogy emberi módon éljünk a mi lekicsinyített országunkban. Amit meg kell állítanunk az a rombolás az emberi fejekben, amelyek tele vannak különböző ideológiákkal és készen állnak, hogy tanítsanak, más nemzeteket hogyan kezeljék a diplomáciát, politikát és demokráciát és azokat, akik a vallást és faji nézeteket használnak fel erejük kifejezésére. Szükséges, hogy felépítsük államunkat, ahelyett, hogy a politika miatt aggódnánk. Szükséges, hogy demokráciát építsünk, ahol embereket választunk és nem politikai pártokat.
Jó barátságot kell ápolnunk a szomszédos államokkal. Nem lehetünk, mások őrző kutyái illetve nem építhetünk erődöket. Olyan szituációban vagyunk, hogy nem lehetünk senki ellenségei. Békés döntéseket kell hoznunk.
A szállítás, közlekedés az első probléma, amelyet ki kell küszöbölni az új államunknak az első évtizedekben. A következő a foglalkoztatás, mert a határ mentén sok ember elvesztette az állását a szolgáltatásban és az állami szférában. A munkákat három éves periódusokra kell osztani, mert jelen helyzetben ez nem lehet másként. Nem kell szégyellnünk, ha az emberek azt mondják, hogy utánozzuk a németeket.
Semmi újat nem írok most, amit már nem jeleztem korábban is. Hidat kell képeznünk a béke változásokban és a kereskedelemben kelet és nyugat valamint észak és dél között. Csatornát kell építenünk, mint az Elba-Odera.
Többé már nem vagyunk veszélyesek senki számára és nincs ok, ami miatt ne keresnénk együttműködést. Nincs szükség arra, hogy ölbe tett kézzel üljünk, ellenkezőleg a fejünk, a kezünk, sőt a szívünk is fájdalomtól terhes, de keményen kell dolgoznia, azért hogy megfizessük az adósságot, amit a szövetségesek ránk mértek.
Jan Antonin Bata
9. sz. dokumentum – John Nash – A híres 21-es épület Zlinben
A Bata felhőkarcoló
A cikk a közép-európai építészetről szól. A cikk szintén említést tesz a Bata lakótelepekről, a maguk egyedi struktúrájával, mint a gyárakat övező „satellit” (magyarul inkább peremváros) kertvárosok. A cikk leírja „21”-es T formájú épület megvalósítását, a liftek beépítését és alkalmazását a felhőkarcolóban.
A modern technológia alkalmazását nagyon fontosnak tartották a Bata cégnél, mert vitalitást adott az üzletnek és azt gondolták, hogy a dolgozókat is serkenti.
10. sz. dokumentum – John Nash – Nobel-békedíjra jelölés
Jan Bata jelölése a Nobel békedíjra
A díjat amerikai barátai megosztva Eleonor Roosevelt-tel és Hammarskjold-dal és Marshal Rondon-nal terjesztették elő. A feljegyzés leírja, hogy egy szállodában találkoznak Jan Bata-val, aki képeket mutat a brazíliai gyárról, amelyet a sűrű dzsungel vesz körül.
Jan Bata a háború miatt hagyta el hazáját és kérte a brazil állampolgárságot. Itt vásárolt néhány száz hektár földet, hogy lakóhelyeket biztosítson a túlzsúfolt területekről érkezőknek. Felszámolta a dzsungelt és először fa majd kőépületeket emelt. A várost Mariapolisnak nevezte el, ő maga pedig Batatuba-ban lakik.
1951-ben megosztotta terveit a pápával, aki arra kérte folytassa a munkát.
„Ha megkapom a Nobel díjat hálás leszek, de ettől fontosabb számomra, hogy a világon sok nagyszerű ember figyelme fog irányulni a beköltöztetési rendszeremre.„
11. sz. dokumentum – John Nash – A világhírű építész levele
LaCorbusier levél – 1935. május 14.
La Corbusierépítészt felkérték, hogy fejtse ki benyomásait a Bata gyárral kapcsolatosan. Ő levélben osztotta meg véleményét Jan Batával és munkatársaival. Az építész leírja, hogy az építészet és a városi problémák a hobbija, ugyanígy viszonyul a gazdasághoz, a társadalmi illetve a politikai kérdésekhez.
Véleménye szerint Zlin egy ragyogó természeti csoda, ahol a boldogság létezni látszik és az élet érdekes. Ez a tény messze kimagasodik a jól szervezett munka mellett. Véleménye szerint az emberi szív, mint a legértékesebb és leghatékonyabb faktor, itt megtalálható és ezzel mindent meg is magyaráztunk. Bata munkája, nem csak az, hogy előállítson egy ipari terméket, de létrehozni egy harmonikus csoportot. A város fejlődését a természet metamorfózisához hasonlítja, nagyon fontos elveket figyel meg, amelyeket a város építésénél figyelembe vettek. Például a gyár és az iskola épületeinek belső falait fehérre meszelték, amelynek fontos erkölcsi mondandója van és feladata: megőrizni az erős vitalitást.
Az építész számára úgy tünt, hogy a vezetőket és a dolgozókat a kollektív lelkesedés tartja össze, ami nem a profitból ered, hanem a családias szellemből. Az egy műszakban dolgozók nem csak a saját munkájukra figyelnek, hanem képesek felügyelni az egész munkafolyamatot.
A levél befejezéseként megemlíti, hogy Párizsban sem találta meg azt, amit Zlinben: igen, az életet.
12. sz. dokumentum – John Nash – Az ideális gyárváros
Építészeti kiadvány – Zlin (1939.)
Jan Antonin Bata könyve egy olyan összefoglaló anyag első néhány oldalát tartalmazza, amely bemutatja, hogy hogyan kell egy termelő üzemet, egy ideális GYÁRAT megszervezni termelési, szervezési és szociális szempontok figyelembevételével. Csak kiindulási pontként javasolja, az olvasók számára a leirt üzemszervezési anyagot.
Mindenhol, minden cégvezetőnek az adott helyszín és üzem sajátosságaiból kell kiindulni. A tartalomjegyzék teljes terjedelmében megtalálható, már ez is nagyon sokat elmond. Hogyan tervezzünk meg egy ipari várost, pénzügyi tervezés, értékesítés, bőrgyártás, gumigyártás, gépgyártás, karbantartás, iskolák, képzések, egészségügyi ellátás….
13. sz. dokumentum – John Nash – Jan Antonin Bata Indiában
Batanagar – India
1934 október 28.-án fektették le a Bata gyár alapítókövét. A település neve Batanagar- Bata város lesz, megemlékezésképpen az alapítóra. Az eseményen jelen van az építész és dolgozói, a csehszlovák konzul, Bata munkások, indiai munkások, az üzleti élet és az ipar személyiségei. Senki sem tudja mire számíthatnak, a világ ezen elfeledett részére miért építenek gyárat? A konzul rövid beszédében elmondja, hogy ezen a napon Csehszlovákiában 16. évfordulóját ünneplik a nemzetüknek.
A történelmi dokumentum szövege:
Mi alulírottak, akik egybegyűltünk itt 1934. 10.28-án, hogy elhelyezzük az alapítókövét annak a helynek, amelyet aztán Batanagarnak- Bata városnak fognak hívni. Mindezt Tomas Bata tiszteletére tesszük, aki megálmodta ezt a helyet, amikor 1932-ben üzleti ügyben Indiában járt.
Kívánjuk, hogy az emberek, akik idejönnek, boldogok legyenek és az emberiség boldogulásáért cselekedjenek. Kívánjuk, hogy ez a hely növekedjék és virágozzon. Isten segítse munkánkat.
14. sz. dokumentum – John Nash – Szakdolgozat Jan Antonin Bata munkásságáról
Diplomamunka: „ A Bata vállalkozások hatása a kiválasztott brazíliai régiókra.” (készült 2012-ben)
Jan Bata 4 várost alapított Brazíliában. A 4 város közül egyben cipőgyártás zajlott, a többi három mezőgazdasági vállalkozás volt, állattartás, a bőrszükséglet fedezése érdekében. Bata eredeti terve 8 város létrehozása, ebből 7 cipőgyár, 1 pedig mezőgazdasági tevékenység. Ezt azonban nem tudta megvalósítani.
Jan Bata beruházási tevékenysége a 40-es évektől felerősödött. Valamennyi cipőgyár – telepítés a Zlíni minta szerint zajlott: Gyártóüzem – lakótelep – szabadidős tevékenység valamennyi üzemében szerves egységet alkotott, így a brazíliai 4 üzem esetében is.
Bata külföldi terjeszkedését a háborús viszonyok, a csehszlovákiai kedvezőtlen politikai helyzet miatt határozta el. A brazil elnök személyes hívására Brazíliai beruházások mellett döntött mindamellett, hogy több Európán kívüli országban terjeszkedett. A diplomamunka 22. oldalán, a lap alján a szerző említi Martfűt, mint létrehozott új üzem nevét.
15. sz. dokumentum – John Nash – Gyár tervezés, rajzok
Bata-gyár tervezése, térképe
Az épületek 1932. július 12. előtt épültek, amelyek ezután annak a számát bekarikázták a lefoglalási listán. A római szám a szintek számát jelölik. 1932. előtt az épületek szintjének a száma 15 volt. Tomás Bata halála és 1939 között további 65 szintet emeltek összesen.
16. sz. dokumentum – John Nash – Igazolás
A dokumentum a Bata vállalat működéséről szól. A vállalat kapcsolatait vázolja a különböző cégekkel az Egyesült Államokban. Az 1. rész taglalja, hogy hogyan szerezte meg a tulajdonjogot Jan Bata Tomás Batától. A 2. és a további részek a vállalat amerikai kapcsolatait és felépítését taglalja. A részvényesek számát, arányát említi.
Az 1. dokumentumot erre a linkre kattintva tekintheti meg >>>
A 2. dokumentumot erre a linkre kattintva tekintheti meg >>>
17. sz. dokumentum – John Nash – A náci propagandagépezet Bata ellen
Jan Bata és a német propaganda
1933. január 30. – Hitlert kancellárrá nevezik ki
1933. március 10. –A zsidó áruházakat bojkottálják
1933. április 02. – Zsidó boltokat zárnak be (a Bata cipő boltot is bezárják) az első cikkben támadás olvasható Bata ellen Címe: Tietz teljesen szabad a zsidóktól
1935. augusztus 15. – Poszter: Bojkott a Bata cipőbolt ellen, mint zsidó bolt. Egy nyilvános listán említik azoknak a személyeknek a nevét, akik a Bata cipőboltban vásároltak.
1937. május 15. – Cikk: Bata elhagyja Németországot. Levél részlet Jan Bata leveléből, amelyet az USA brazíliai nagykövetének írt
1938. – Ugyancsak a nagykövetnek írt levél tartalmazza, hogy a Bata céget felkérték, hogy a védelmi iparra termeljen: gázmaszkokat, gumit, szintetikus gumit és rostszálakat.
1938. – Jan Antonin Bata (amerikai állampolgár) rádió beszéde, melyben nagyra értékeli a cseh nemzetet
1938. március – Az Anschluss után néhány órával Ausztriába küldte a magán repülőgépét, hogy kimenekítse két zsidó alkalmazottját, a Meisler fivéreket, akiket aztán meg nem szállt területen alkalmazott.
1938. – Jan Bata megmentette Friedrich Eisenstein életét, aki még 15 éve inasként kezdte a Bata cégnél és a nyugdíjazásáig ott is maradt. Úgy mentette meg az életét, hogy Belga-Kongóba küldte, hogy nyisson ott üzletet. 1938-ban elhagyta Prágát, átutazott egész Németországon és egy hétig Belgiumban várakozott a hajóra, hogy eljusson Kongóba. Egy héttel később ezt már nem tudta volna megtenni, mert a cseh- német határt a Gestapó ellenőrzése alá vonták. Matadi kikötőjébe érkezve a szövetségesek két hónapos előzetes letartóztatásba helyezték, mert osztrák dokumentumai voltak.
1938. május – Az első csehszlovák mozgósítás
1938. június – Jan Bata visszatért Berlinből, ahol találkozott a német kereskedelmi miniszterrel és arról tárgyaltak, hogy a zsidóellenes kampány miért folytatódik még mindig a Bata cég ellen. A miniszter azt válaszolta, hogy ez birodalmi érdek.
1938. július – Jan Bata egyik igazgatótársa Hugó Vavrecka a csehszlovák propaganda miniszter lett
1938. – Jan Bata segített adományt gyűjteni Csehszlovákia védelmére, amikor a csehszlovák kormány felhívással fordult a nemzet védelmére. A beijedt bankárok megpróbálták szabotálni ezt, de Jan Bata a lehetetlent vitte véghez: minden képességét az adománygyűjtésre koncentrálta és 10 nap alatt 1 milliárd márkát gyűjtött össze túlszárnyalva a kormány által kért 500 millió cseh koronát. Jan Bata és munkatársai voltak a legnagyobb adományozók, akik mindenféle adóslevél és váltó nélkül adományoztak több mint 1millió dollárt.
1938. augusztus – A Runciman misszió (Németország- Szudéta vidék) kapcsán Jan Bata megjegyezte az angol küldöttség tagjainak, hogy Csehszlovákia erődítésével a Brit birodalom a végzete mellett dönt. Jan Bata tudta mit beszél, mint Morvaország fia kimondta, amit akart. Az angol küldöttek vakok voltak és úgy ítélték meg, hogy Hitler meg elégszik a Szudéta- vidékkel.
1938.augusztus 11. – New York Times Bata visszavág a náciknak. A cipész nem zsidó, de nem szégyenkezne, ha az lenne.
1938. augusztus 15.-22. – Times Magazin egy cikkben arról írt, hogy antiszemita hadjárat zajlott Jan Bata ellen a német sajtóban az előző héten
1938. augusztus 17. – Brit külpolitikai feljegyzés: Jan Bata, a cseh vezető iparos támadta az irredentizmussal szemben tanúsított gyengeséget és a határozatlanságot .
1938. szeptember 12. – Náci csőcselék rátámadt a Bata gyár dolgozóira, szerencsére rendőri segítséggel a dolgozóknak sikerült leverni őket. A csőcselék 25 leadott lövéssel tört be a szociáldemokrata munkások klubjába is.
1938. szeptember 13. – Cikk: Jan Bata – cseh zsidó
1938. október 5. – Benes csehszlovák elnök visszavonul
1938. október 18. – Jan Bata és más cseh diplomaták találkoznak H. Göring-gel Berlinben. Göring beszédében a német és cseh együttműködésről és integrációról beszél így Jan Bata a logikus választás, hogy vezesse a cseh nemzetet. Német üzleti előnyöket ígért az együttműködésért. Jan Bata elutasította Göring előnyökre vonatkozó ajánlatát. Jan Bata úgy gondolta, hogy a cseh és a német gazdaságnak különállónak kellene maradnia verseny szempontok miatt. Hozzáteszi még, hogy a gazdasági együttműködés Németország és Csehszlovákia között olyan házasság lenni, amely nem járna gyermekáldással. Göring ezután gyorsan véget vetett a találkozónak. Másnap Bata és küldöttsége visszarepült Prágába és Jan Bata szóban tájékoztatta a miniszterelnököt.
1938. november 20. – Részlet a New York Times cikkéből: A cseh cipőgyárost letartóztatták a nácik. A nácik leszállították a vonatról és a nácik főhadiszállására vitték a városházára, ahol 36 órán keresztül vallatták, kihallgatása alatt többször megkérdezték, hogy zsidó-e. A Csehszlovák külügyminiszter közben járására engedték szabadon.
1938. november – 1939. február – Jan Bata 45 zsidó családnak segített elmenekülni Csehszlovákiából támogatást nyújtva nekik személyes kiadásaik fedezésére, mindezt saját számlájáról biztosítva.
1939. – Jan Bata 300 családot segít elmenekülni a nácik elől.
1939. január – Jan Bata híreket kap, hogy a németek 3-4 hónapon belül megszállják Csehszlovákiát.
1939. március 4. – A náci megszállás napján a Strussler család és más családok elmenekülnek a Bata alapítvány segítségével Szingapúrba, Strussler a Bata cipőgyár belgyógyásza volt.
1939. március 15. – Jan Bata Csehszlovákián kívül tartózkodik.
1939. március – április – Franciaország Bata tárgyalásokat folytat a német hatóságokkal a zlini visszatéréséről. Cserében a Bata cég dolgozói korlátlan utazási lehetőséget kapnak. Jan Bata minden trükköt felhasznál, hogy kimenekítse az utolsó zsidó alkalmazottjait is a veszélyes Csehszlovákiából a biztonságba.
1939. június – Jan Bata, felesége, a fiatal fia és a legfiatalabb lánya autóval menekül Szlovákián keresztül, míg másik lányát a Bata dolgozók segítségével vonaton menekül a nem megszállt területekre.
1939. június – Jan Bata utasítja a zlini igazgatót, hogy hozza létre a földalatti kapcsolatot Londonnal.
1939. július – Jan Bata meglátogatja a csehszlovák pavilont a New Yorki világkiállításon. A Bata történet volt a kiállítás élvonalában. A csehszlovák pavilon volt a ellenállás szimbóluma. A kiállítás végén Bata megvásárolja a pavilont és a pénzt az USA-ban száműzetésben lévő csehszlovák kormánynak utalja.
1939. augusztus 19. – Jan Bata segít kimenekíteni a Morgenstern családot Csehszlovákiából, 3000 dollárt is biztosít számukra, hogy az USA-ba belépjenek.
1940. – Bata segített a Meisel családnak kimenekülni Csehszlovákiából. Hanus Heller diák útlevéllel hagyta el az országot, amihez Jan Bata segítette. Hanus mikor elhagyta Prágát 18 éves volt
1941. január 29. – Jan Bata válaszol a rágalomhadjáratra
1944. augusztus 29. – Szlovák felkelés kezdődik a német megszállók ellen. Közel 2500 zsidó is részt vesz, sőt a 161 fős zsidó egység, amely a munkatáborból menekült harcol az SS seregek ellen Batovaninál. Jan Bata cége anyagilag támogatta a csehszlovák felkelést nemzeti szinten. E nélkül a csehszlovák felkelés lehetetlen lett volna.
A háború alatt a Bata cég szerte a világon hatalmas összeget, több millió dollárt fizetett ki támogatásként. A cseh hadsereg számára lábbeliket és más felszerelést biztosított, és 40000 dolgozóját felajánlotta szövetségi célokra.
18. sz. dokumentum – John Nash – Fordítás nélküli dokumentum (I.)
Fordítás nélküli dokumentum (I.)
19. sz. dokumentum – John Nash – Otto Heilig levél részletek
Levél részletek…
1. levél Ottó Heilig írta Fenyvesi úrnak – A képekhez, amelyeket elküldött szeretne kommentárt fűzni, hogy jobban illusztrálja a cikket, amelyet ’Bata és a zsidók’ címmel írt.
A képeken Tomás Bata, Jan Bata, a cikk szerzője, propaganda kiadványok illetve az Otto Hlavicka- nak írt levél angol fordítása található. ( A levélben Hlavicka támogatja Heilig azon szándékát, hogy külföldön dolgozzon a Bata cégnek, és felajánlja minden lehetséges segítségét.)
A megsárgult dokumentum a Bata család két generációjának történetét meséli el. Tomás Bata életével kezdi, aki alig 20 évesen az USA-ba megy tapasztalatokat szerezni és amikor hazatér azzal ötlettel áll elő, hogy a nehéz kézi cipőgyártás helyett a gépire kellene átállni. A családban mindenki bolondnak tartotta kivéve Antonin. Teljesen új, abban a korban szokatlan ötletekkel állt elő, például felére csökkentette a cipők árát, hogy eladja a készleteket és újfajta termelést vezethessen be. Az ötletekbe és az emberekbe fektetett be. Gyakran küldte dolgozóit külföldre, ezáltal azok olyan új dolgokat hoztak, amellyel korszerűsíteni tudták a termelést, számlázást, könyvelést.
A Bata vállalatnál semmiféle etnikai, vallási megkülönböztetés nem létezett, ami a hitleri Európában nagyon különlegesnek számított. Az egyetlen fontos dolog az volt, hogy elfogadják-e a vállalat elveit, a fegyelmet, amit elvárnak tőlük. Ha igen, szeretettel fogadták őket biztosítva az előrelépés és a nyereség lehetőségét. Gyakran hozott, be külföldi munkásokat is.
Ha a zsidó alkalmazottak számarányát nézzük a két világháború között,az kb 1%-a a több tízezer dolgozónak és irodai személyzetnek. A zsidók jobban szerették az önálló utat járni, ezért nagyobb számban találjuk őket az értékesítési területeken. A gazdasági világválság szintén hatással volt a Bata gyár működésére, a megszorításokkal a gumi előállítás bevezetésével.
Tomás Bata az alapító, az úttörő és génius 1932-ben meghalt (ő volt az egyetlen fiú apja első házasságában) a vállalatot egyetlen fiára ifjabb Tomasra nem hagyhatta annak életkora miatt, így örökösének Jan Batát jelölte, aki a féltestvére volt, mert apja második házasságából született.
Jan Bata ahelyett, hogy csökkentette volna a termelést, leányvállalatokat hozott létre világszerte. 1933-ra Európában egyedülálló módon 9 cipőgyára működött és ekkor kezdte meg működését egy nagyon fontos gyár Indiában, Calcuttában.
A cikk szerzője a zsidókhoz való viszonyról ír. Megemlíti Tomás Bata gyermekkori barátságát két zsidó fiúval, akik a helyi aszalt gyümölcs importáló fiai voltak, és később nagyon fontos pozíciót láttak el a Bata vállalaton belül. A Meisel fivérekről van szó, akik közül az egyik Bécsben volt a vállalat ügyvéde és az Anschluss utáni napon Jan Bata saját repülőgépén menekítette ki a biztonságba. A másik fiú pedig export manager lett, és így menekült meg Hitler elől.
A náci propagandát semmi sem gátolta meg abban, hogy Jan Batát zsidónak titulálja, annak ellenére, hogy tisztán szláv és katolikus eredetű volt. A Sziléziában működő cipőgyár tüske volt a németek szemében. 1938. júniusában, 3 hónappal a müncheni egyezmény előtt Jan Bata találkozott a német ipari és kereskedelmi miniszterrel, aki közölt, hogy az ellen irányuló támadás csak birodalmi érdek és semmi személyes.
A müncheni konferencia idején 45 zsidó alkalmazott dolgozott Zlinben és a környező telepeken.
Amikor a szerző megkereste Hugó Hlavnickát (aki Jan Bata sógora volt) a problémájával, ő beavatta a tervükbe, hogy minden zsidó alkalmazottjukat külföldre fogják menekíteni, mint a vállalat képviselőjét. Különböző országokba és városokba fogják őket küldeni. Így kerültek a dolgozók Londonba, Buenos Airesbe, Bangkokba, Chicagoba, San Paulóba stb. A szerző 12 nappal Prága megszállása előtt jött el az országból, mindenféle összeg nélkül, mert a bankok már fasiszta igazgatás alatt álltak. Jan Bata még egy gesztust tett: saját dollár számlájáról 300 dollárt biztosított mindannyiuknak. E nélkül a segítség nélkül nem élték volna túl.
1939. március 16.-án létrejön a Cseh – Morva Protektorátus és néhány napon belül érvénytelenítették a vállalat összes külföldi zsidó partnerével. 1940-ben a szövetségesek feketelistára tették Batát és cégeit.
A szerző 33 évvel az események után is nagyra értékelte az emberi szolidaritást és a bátor cselekedeteket.
20. sz. dokumentum – John Nash – Állami ügyészi kérvény
Ügyészi levél
A levél arról szól, hogy az alperes Jan Bata újra megnyitott bűnügyében a prágai állami ügyész nem talált semmi bizonyíthatót.
Hazai újságcikkek 2007-ből
Hazai újságcikkek 2007-ből
Az 1. dokumentumot erre a linkre kattintva tekintheti meg >>>
A 2. dokumentumot erre a linkre kattintva tekintheti meg >>>